Már kamaszkoromtól kezdve érdekelt a fotózás. Az egész úgy kezdődött – tizennégy éves lehettem –, hogy a nagybácsim az egyik családi látogatásra elhozta a frissen vásárolt kameráját. A kamerák ma sem tartoznak az olcsó mulatságok közé, pláne akkoriban, így valóban volt hírértéke a dolognak. Pláne, hogy egy polaroid gépről beszélünk. Persze, mindenki lőni akart vele egy fotót – így én sem maradhattam ki a dologból. Emlékszem, a kertünkben álló fenyőt fotóztam le; azt a pillanatot, amikor a kattanás után kigördül a fénykép, rajta a kedvenc fámnak a pontos másával, sosem fogom elfelejteni. Valahol itt kezdődött a dolog.
Gimi után elvégeztem ez fotós okj-t; természetesen művészfotókat akartam csinálni, és galériákban kiállítani. Néha öszejött egy-két dolog, de, mint ahogy a művészet általában, ez sem hozott túl sok pénzt. Kénytelen voltam valami „polgári” állás után nézni. Fontos volt, hogy az állás valahol azért kapcsolódjon a szenvedélyemhez – így lettem esküvői fotós.
Először csak ismerősök esküvőjén voltam a fotófelelős; később, miután elkészítettem a honlapom, egyre több idegen kezdett hívni. Legutóbb is egy ilyen esküvőn voltam. Furcsa ez a munka, mert néha kicsit kellemetlennek érzem magam: a díszbe öltözött násznép között rohangálok a legfontosabb pillanatokról a legfontosabb pillanatokra, pólóban, táskával az oldalamon. De általában, már a lagzin, oldódni kezd a hangulat; ilyenkor sokszor beszédbe elegyednek velem, és nem feltétlen az ifjú párra gondolok.
Például az esküvőn is, amiről mesélni kezdtem, megszólított múltkor egy fiatal nő. Már volt benne kicsi, gondolom innen jött neki a beszélhetnék. Kérte, hogy igyak vele. Mivel elmúlt már éjfél, és úgy tűnt, kevés pillanat lesz, amit meg kéne örökítenem, elfogadtam az ajánlatát.
Persze, miről kezd beszélni két fiatal nő egy lagzin? Nyilván a hajápolásról. Megkérdezte, mivel szoktam kezelni a hajam. Mondom samponnal, semmi különössel. „A ricinusolaj hajpakolas nem hangzik ismerősen?” – kérdezte. „Nem” – feleltem. Ekkor kérte, hogy üljek át mellé. Átültem, és, miközben figyeltem, rákeresett a Humanity Áruházra. Mesélni kezdte, hogy innen szokta rendelni a kencéit, köztük a ricinusolajat is a hajpakolásához. Mesélte, hogyha alvás előtt bekenem a hajam a vele, azzal serkenthetem a hajnövekedést.
Általában maga készíti a kozmetikumait, ezért is szerette meg a Humanity Áruházat. Ugyanis nem csak ricinusolajat találhat náluk az ember, hanem szinte mindent, ami az otthoni kozmetikumkészítéshez kell: olajakat, vajakat, zsírokat, formákat. De az egészséges étkezésnek az olyan kiegészítőit is beszerezhetjük, mint a c vitamin, a nyírfacukor, vagy mint a himalája só. És az is fontos szempont, hogy nem kell heteket várnunk, mire megérkezik a kívánt termék: legfeljebb két napon belül nekiállhatunk a kozmetikumkészítésnek vagy a hagyományos, hizlaló kristálycukor nyírfacukorra cserélésének.
Nagyon meggyőztek új ismerősöm gondolatai, és miközben kitöltötte a második pohár pezsgőt, megígértem neki, hogy ránézek majd az oldalra – és nem csak a ricinusolaj hajpakolásért.
Végül hajnalban értem haza, kicsit becsípve. „Na igen, ezért szeretek fotósnak lenni” – gondoltam nevetve, miközben levetettem magam a várva várt ágyba.