Magyar

DSLR esküvői videó, filmkészítés

Esküvői videók DSLR géppel és full HD videókamerával

 Technika

 

DSLR fényképezővel esküvői mozi
 

Gyönyörű felvételek, élénk színek, nagy kontrasztátfogás, kicsi mélységélesség, nagy felbontás, nagy fényerő. Mintha egy videóklipet néznék. Pár éve terjedt el a Canon DSLR (Digital single-lens reflex: Digitális tükörreflexes) fényképezőgépek újítása, hogy videó felvételére is képesek. Ez azért nagy dolog, mert a fényképezőgép összes pozitív tulajdonságát (élénk színek, nagy kontrasztátfogás, kicsi mélységélesség, nagy felbontás és fényerő) birtokolja a videó is.

Az egyik 2012-es esküvőnkön DSLR és full HD kamerával forgattunk és most egymás mellé tettük a 2 gép képét. Nem mindig ugyanazt vette a 2 operatőr, sokszor csak a környezet és a plánok ugyanazok. És hogy csak a kép beszéljen, nincs alatta hang; ajánlott maximálisra tenni a videó felbontását:





Folytatva a gondolatsort: ezekhez a DSLR gépekhez használható az összes nagy fényerejű fotós optika. Olyannyira népszerű lett, hogy Magyarországon a videóklipek 95%-át ezekkel a fényképezőgépekkel készítik manapság. Reklámfilmeket, TV-sorozatokat és már mozifilmeket is - igaz, kis költségvetésűeket - forgatnak ezekkel a masinákkal. Nem véletlenül az esküvői videózásban is elterjedt. Hátránya, hogy a géptest nem éppen videózásra alkalmas ergonómiája nehézzé teszi a folyamatos, stabil kép rögzítését. Hiszen arrébb kell lépni a templomban például, képkivágást váltani, átfordulni a násznépre, élességet állítani, blendét korrigálni, és mindezt úgy, hogy közben hasznos legyen a felvétel, azaz stabil maradjon a kép.
Éppen ezért embert-operatőrt-próbáló feladat ezzel forgatni. Nem is csinálják sokan a piacon. Továbbá a hang rögzítése kiemelt figyelmet kíván az operatőrtől. Mi a Valentinfilmnél, az általános DSLR stílussal ellentétben nem csak egy 4-20 perc hosszúságú szemet gyönyörködtető videóklipet készítünk, minimális élőhanggal, hanem ötvözzük Tudósító, Történetmesélő (Storytelling) stílusunkat a DSLR technikával. Azaz órás esküvői filmjeink tele vannak élőhanggal, megszólalásokkal, jókívánságokkal és mindezt olyan minőségben, ami a videótechnikában egyedülálló. Ráadásul a Canon legfrisebb gépével, az 5D Mark III.-mal forgatunk.
Talán úgy lehetne érzékeltetni a különbséget, hogy ha bekapcsoljuk a TV-t és megy a híradó, ami videókamerával lett készítve, akkor vizuálitásában érzekelhető, tudjuk, hogy híradót látunk. A technika háttérében az van, hogy váltott soros, félképes képrögzítést látunk, másodpercenként 50 félképpel; úgy általában mindenhol éles a kép, pontosabban nem különül el nagyon az előtér a háttértől; könnyen túlexponált lesz a háttér, kiég, elvesznek a részletek, miközben a fő téma jól megvilágított. A kameraman tanfolyamon annak ideján azt a példát hozta fel a tanár, hogy videózáskor, ha egy fekete-, és egy fehér bőrű embert egymás mellett akarunk megmutatni, akkor lényegében lehetetlen úgy fényerőt állítani a kamerán, hogy mindkét ember jól látható legyen. Ha a színesbőrű lesz jól megvilágított, akkor a fehérbőrű lesz túl világos, túlexponált, kiégnek a bőrön a részletek. Ha meg fordítva, akkor a színesbőrű lesz a világítás vesztese: semmilyen részletet nem lehet a bőrén kivenni. És erre a fényerő-különbség leküzdésre alkalmasabb a mozikamera, ill. a dsrl fényképezőgépek ill. az ezzel készített videófelvétel.
Visszatérve a híradós példához, ha csatornát váltunk és egy mozifilmet látunk, akkor arról érezni lehet, hogy ez nem híradó, vagy riportműsor, hanem mozi.
Ennek is megvannak a magyarázatai: progresszív, teljes képes képrögzítés, másodpercenként 24 vagy 25 egész képkocka, ami egy nehezen észrevehető remegést ad a képnek; a fő témán kívül életlen a kép - ez egy furcsa tulajdonság, leginkább a profi fotókon keresztül lehet megérteni: azok szoktak olyanok lenni hogy minden életlen, csak a lényeg éles. A nagy felbontás már nem annyira kiemelkedő tulajdonság, hiszen a mai átlagos profi videókamerák is rendelkeznek a full HD (1920*1080 képpont) felbontással.
Ehhez kapcsolódóan olvasható egy izgalmas cikk az Origón a Hobbit 2. részének HFR, 48 képkockás felvételi technikájának hátteréről: már a világ legelső mozifilmjénél felmerült a kérdés: hány képkockát kell egy másodperc alatt levetíteni, hogy a nézők ne különálló képeket lássanak, hanem folyamatos mozgást? Elvileg már másodpercenként 16 képkocka is elég lenne ehhez, azonban az akkoriban használt cellulóz-nitrát alapú filmek ilyen lassú továbbítási sebességnél veszélyesen felmelegedtek. Valahogy így alakult ki a mozikban ma is alkalmazott 24 képkocka/másodperces szabvány.
A képkockákat a vetítőgép nem egyszerűen elhúzza a fényforrás előtt, hiszen így csak elmosódott összevisszaságot látnánk, hanem megállítja minden kockánál, felvillantja a képet, majd elsötétíti, és továbbítja. A folyamatosságérzetünket ugyan becsapja a másodpercenkénti 24 képkocka, azonban úgy tűnhet, hogy a film villog a vásznon. Ezért már korán kitalálták, hogy ezen úgy segíthetnek, ha egy képkockát kétszer vagy akár háromszor megjelenítenek és elsötétítenek egymás után. Így a hagyományos filmeknél a moziban másodpercenként fizikailag 48 vagy 72 képkockát láthatunk a szemünkkel.A módszer nagyszerűen működött a moziban, a tévéközvetítéseknél és a videofelvételeknél azonban nem volt lehetőség megállni, ugyanazt a képet többször egymás után lejátszani, majd továbblépni.
Erre a problémára adott megoldást a váltottsoros képmegjelenítés (interlacing), ahol különböző képeket látunk egymás után, melyek felváltva a páratlan és a páros sorokból állnak össze. Az így kifejlesztett szabványokban másodpercenként 50-60 "képkocka" jelent meg, ami több következménnyel járt. Egyrészt a mozgások, például egy labda útja a focipályán, jobban követhetővé váltak, másrészt ugyanakkor a nézők máshogy érzékelték a kapott látványt (videós látvány, vagy "video look"), mint a moziban (mozis látvány vagy "cinematic look"). Furcsa volt: mintha a tévé nehezebben építette volna fel a nézőben azt a világot, ami a moziban pillanatok alatt kialakult. Mintha a képernyőn megjelenő személyek valóságosabbá váltak volna. Amikor a mozifilmek készítői kikísérletezték, hogy legalább hány képkockát kell másodpercenként vetíteni ahhoz, hogy az ember folyamatosnak lássa az eseményeket, majd a képek ismétlésével kiküszöbölték a villogást, a legtöbben úgy vélték, sikerült átejteni az emberi agyat, és könnyedén adagolhatják neki "a valóságot 24 képkocka per másodpercben".
Kutatók szerint azonban ez távolról sem igaz. Roger Penrose és Stuart Hameroff elmélete szerint agyunk másodpercenként nagyjából 40 tudatos momentumot képes érzékelni a világból, így amikor 24 képet vetítenek neki egy másodperc alatt, rájön a turpisságra, és érzi, hogy nem a valóság van előtte, hanem valami mesterséges konstrukció. Így képesek vagyunk felfüggeszteni a kételkedésünket, mert ez az érzet megadja azt a biztonságot, hogy nem a való világot látjuk. Ha növeljük a képfrekvenciát, ezzel komoly kihívás elé állítjuk agyunkat. Olyasvalamit mutatunk neki, amit valóságnak akar látni, ugyanakkor gyengéden figyelmeztetjük rá, hogy amit lát, fikció. Ez nem okoz gondot az élő közvetítéseknél, a szappanoperák vetítésére pedig kifejezetten alkalmas a magasabb képfrekvencia, mert így valósabbnak érezzük a karaktereket, jobban tudunk velük azonosulni. Videotechnikával felvett játékfilmeknél azonban felébred bennünk egy furcsa, megmagyarázhatatlan és nyugtalanító érzés: mintha egy "olcsó" valóságot látnánk. Ugyanez a jelenség figyelhető meg egyébként a modern tévékészülékeken is, ahol több száz hertzesnek nevezett képjavító algoritmusok módosítják a látványt hasonlóképpen. A tévék vezérlőszoftverei mesterségesen generált képkockákat illesztenek a meglévők közé, hogy folyamatosabbá, kevésbé elmosódóvá tegyék a mozgásokat. Az algoritmusok a két képkocka közötti különbség közötti állapotot próbálják automatikusan előállítani a képkockák generálásakor.
A teljes cikk ide kattintva olvasható. 

Egy végső konklúzió: a Canon DSLR fényképezőkkel kb. 1,5 millió forintért képi világában olyan mozifilm tulajdonságú eszközt kapunk, amit egyébként kb. 6 milliós videókamerával lehet csak elérni. Nem véletlenül lett népszerű a videóklipek világában.
Mi pedig ötvöztük a DSLR technikát a Tudósító, Történetmesélő (Storytelling) stílussal, ami ma Magyarországon egyedülálló, olyannyira, hogy operatőr csapatunkból se tudja mindegyikünk kezelni a Canon fényképezőgépet videózásra. DSLR esküvői filmjeink egyrészt a sok megszólalással, emberi gondolatokkal tartalmában időtállóak, küllemben pedig a jelenkor technikájának maximumával válnak maradandó élménnyé. Majd az unokáknak is büszkén lehet mutatni!


ÁRAJÁNLATot ide kattintva tudtok kérni.

ÍRJATOK NEKÜNK! KÉRJETEK ÁRAJÁNLATOT!
Vegyétek fel velünk a kapcsolatot és
minden kérdésetekre választ kaptok!
hírlevél
Te már tervezed az esküvőt?
Iratkozz fel hírlevelünkre és maradjunk kapcsolatban!
Legutóbbi hírlevelünk
Kezdőlap Referenciák Partnerek GYIK Technika Akció Kapcsolat
Facebook
Esküvői videókészítés
Miért ez a videós? Az esküvői videós kiválasztása Az esküvői videós munkája
Technikai tulajdonságok
Hogyan készítünk mi DSLR esküvői videót? Esküvői videó vs. esküvői mozi
Stíluskereső
Pörgős Fiatalos Vidám Álomszép Tudatosan komponált zenefolyam Modern technológia
András István
www.valentinfilm.hu
info@valentinfilm.com
+36 (20) 383-0956
Copyright © 2013 valentinfilm.hu
Impresszum honlaptérkép
Arculattervezés, Portál fejlesztés, Webáruház készítés, Arculati kézikönyv, Grafikai tervezés, Logó tervezés, Weboldal tervezés, Egyedi fejlesztések, Keresőmarketing, SEO